Az érdeklõdõ kérésekre válaszul megpróbáljuk összefoglalni azokat az eseményeket, amelyek miatt a LézerSzínház jelenleg nem tudja megtartani elõadásait a budapesti Planetáriumban.


a Per története
Folytatásos rémregény dokumentumokban,
melyeket a szövegben található linkre kattintva lehet tanulmányozni.

Színházunk 1980-ban jött létre. a Planetáriummal együttmûködve, 30 éven át folyamatosan tartottuk elõadásainkat, az épület közös üzemeltetésére kötött megállapodások alapján.

2005. januárban egy felmondólevélbõl értesültünk arról, hogy az 1995-tõl érvényes együttmûködési megállapodást egy, a szerzõdéseinkben addig semmilyen formában sem szereplõ, harmadik szervezet fel kívánja mondani.

Az épület telekkönyvben nyilvántartott tulajdonosa a Magyar Állam. Az államot képviselõ Kincstári Vagyon Igazgatóság (KVI) érdeklõdésünkre közölte: A Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat (TIT) még 1998. februárban, majd 2000. januárban az épület ingyenes tulajdonába adását kezdeményezte az 1997. évi CXLII. törvény alapján. (E törvény rendelkezései az állami tulajdonban lévõ azon ingatlanra vonatkoznak, amelynek kezelõi jogát az 1990. évi LXX. törvény 1. §-ának (2) bekezdése alapján a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) gyakorolja.)

Megnéztük az idézett törvényeket és egyre kevésbé értettük, hogy miként volt lehetséges az, hogy a vagyonkezelõ, szerzõdést kötött az épület ingyenes tulajdonba adásáról úgy, hogy ennek törvényi feltételei semmilyen formában nem teljesültek.

Az 1990. évi LXX. törvény kimondja: A társadalmi szervezeteknek az állami tulajdonú ingatlanokra vonatkozó kezelõi joga kártalanítás nélkül megszûnik. A társadalmi szervezetet ingyenes használati jog illeti meg arra az ingatlanra, amelyre vonatkozó kezelõ jog e törvény folytán szûnik meg.

A valóságban e törvény hatályba lépésének napján egy másik egyesület - a Budapesti Ismeretterjesztõ Társulat (BIT) - üzemeltette a planetáriumot. A velünk kötött szerzõdésekben, a számlákon a BIT számlaszáma és adószáma szerepelt. A szerzõdések aláírója a Budapesti Planetárium igazgatója, aki a BIT alkalmazottja volt.

A BIT 1990-ben alakult. Alapszabálya pontosan rögzítette saját intézményei - a Planetárium és az Uránia Csillagvizsgáló - jogállását, irányítási módját. Azt is meghatározva, hogy a közös irányítású intézmény igazgatójának munkáltatói jogait a társulat (BIT) ügyvezetõ igazgatója gyakorolja.

Elméletileg, egy ingatlan kezelõi jogának birtokosa nem feltétlenül azonos az üzemeltetést végzõvel. A kezelõi jogot - a tulajdonjoghoz hasonlóan - az ingatlan-nyilvántartásába kell bejegyezni. A Planetárium kapcsán ilyen bejegyzés nem keletkezett.

Ahogy késõbb a bíróság is megállapította: "az 1990. évi LXX. törvény hatályba lépésekor az TIT-nek sem kezelõi, sem használati joga nem volt." ... , de mégis bejelentete igényét az ingatlanok ingyenes használatára, majd ingyenes tulajdonba vételére.

Ráadásul ...

A törvény kimondja: A kezelõi jog megszûnése nem érinti harmadik személynek a törvény hatálybalépésekor az ingatlanra fennálló jogait. (késõbb a bíróság megállapította: "..., a felperes (MMS) 1990. szeptember 25-ét megelõzõen a mûködéséhez szükséges indokolt mértékben, kulturális-mûvészeti, alapszabályában meghatározott közhasznú céljaihoz közvetlenül, folyamatosan és jóhiszemûen használja a Planetárium épületét, és ezáltal az 1990. évi LXX. törvény 4.§-a szerinti harmadik személynek minõsül."

A 1997. évi CXLII. törvény 15.§ (1) szerint: A használó társadalmi szervezetet ... bérleti jog illeti meg az általa mûködési céljaira használt arra az ingatlanra, amelyet a 2. § alapján nem kaphat tulajdonába.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a KVI a LézerSzínház által használt épületrészt még akkor sem adhatta volna át a TIT-nek, ha korábban, véletlenül õk lettek volna az épület kezelõi. (De mint tudjuk, nem voltak kezelõk!)


A TIT és a KVI között létrejött jogellenes szerzõdések semmisségének kimondásáért pert indítottunk, amelyben immáron hat ítélethirdetésen vagyunk túl, de 8 év alatt sem zárult le ez a folyamat. A Fõvárosi Ítélõtábla - még 2010-december 15-én hozott - részítélete miatt nem tudjuk megtartani elõadásainkat. A Kúria (a korábbi Legfelsõbb Bíróság) fellebviteli döntését 2013. szeptemberében kaptuk meg:

A per vázlatos története
(A négyzetekre kattintva az adott Ítélet megnyílik PDF formátumban.)

A fenti ábrára megfelelõ négyzeteire kattintva elolvashatók az ítéletek. Minden ítéletben megtalálható a peres felek részletes érvelése és a bírói döntések indoklása.


Az áttekinthetõség érdekében összefoglaljuk a perben már rögzített tényeket, az ellenérdekelt felek érveit, a valótlan állítások cáfolatát:

Álláspontunk szerint az 1997. évi CXLII. törvény alapján megkötött adásvételi szerzõdés semmis, ugyanis ez a törvény utal az 1990. évi LXX. törvényre, amely rendelkezések alapján megállapítható, hogy az I. rendû alperesnek nem volt kezelõi joga, ilyen jog az ingatlan-nyilvántartásban sincs bejegyezve, tehát az I. rendû alperes ingyenes használatba sem kaphatta volna meg az ingatlant, az ennek ellenére megkötött szerzõdés a törvény rendelkezéseivel ellentétes, ezért jogszabályba ütközik. A semmisség egyben azt is eredményezi, hogy I. rendû alperes (TIT) az ingatlanra használati szerzõdést sem köthetett, ezért azt fel sem mondhatta.

Elsõfokú eljárás a Fõvárosi Bíróságon

A 2005. õszén megkezdett per 7 tárgyalási nap után 2008. júliusban zárult le elõször. Az ítélet mindenben igazolta a per megindítása elõtti feltételezéseinket. A Fõvárosi Bíróság aprólékosan összegyûjtötte az ügyhöz kapcsolható dokumentumokat: a szerzõdéseket, a földhivatali nyilvántartás változásait, a Planetárium éves beszámolóit, munkaszerzõdéseket, megbízási szerzõdéseket, egyesületi alapító iratokat, szervezeti és mûködési szabályzatokatés a 90-es évek elején használatos adószámokat és bankszámla-számokat dokumentáltáló számlákat. A bíróság tanúként hallgatta meg az ügyben résztvevõket.

"A Fõvárosi Bíróság megállapította, hogy a II. rendû alperes (KVI) és az I. rendû alperes (TIT) között 1998. augusztus 15-én kelt "Tulajdonjog átruházási szerzõdés" és a 2000. október 4-én kelt - ugyancsak a II. rendû alperes (KVI) és az I. rendû alperes (TIT) által megkötött - „Ingyenes használatba adási szerzõdés" jogszabályba ütközõ, semmis megállapodás..."

"...Az I. rendû alperes (TIT) tekintetében is a törvényi rendelkezések szerint a tulajdonjog megszerzése ahhoz a feltételhez volt kötve, hogy korábban kezelõi jog illette meg az ingatlanra nézve, illetõleg késõbb a törvényi rendelkezések folytán a kezelõi jog megszûnése miatt ingyenes használati jog illette.
Az I. rendû alperes azonban nem volt sem tulajdonosa, sem kezelõje az ingatlannak, s jogszerûen használati joggal sem rendelkezett, ezért nem állíthatja azt, hogy másnak használati jogot engedélyezhetett, amelyet azonban felmondással megszüntetett. A felmondás tehát arra nem jogosulttól származott, ezért nyilvánvalóan érvénytelen."


Elsõ fellebbezés az Ítélõtábla elõtt

Az alperesek (TIT, KVI) fellebbezése nyomán, a Fõvárosi Ítlélõtábla a 2009. január 21-én hozott végzésben nem foglalkozott az ügy érdemi részével. Mindössze annyit állapítottak meg, hogy az elsõfookú bíróság nem mondta ki, hogy a Multmédia Egyesület "harmadik személynek minõsül az 1990. évi LXX. törvény szempontjából", valamint megállapította, hogy az eladó Magyar Állam nem állt perben, csupán az állami ingatlanok kezelõjeként eljáró KVI (ekkor már MNV Zrt.). Ezért, az ítéletet hatályon kívül helyezték és az elsõfokú bíróságot megismételt eljárásra kötelezték.


A "második" elsõfokú eljárás a Fõvárosi Bíróságon

A Fõvárosi Bíróság (FB) "második" elsõfokú ítéletében ismét kimondta, hogy a TIT ingyenes használati jogot nem szerzett, hiszen kezelõi joggal nem rendelkezett, ezt sem bizonyítani nem tudta, sem az ingatlan-nyilvántartásba ez a tény, bár bejegyzendõ lett volna, mégsem szerepelt, ezért az 1997. évi CXLII. törvény 2.§./1/ bekezdése szerint nem is igényelhette azt, hogy mint ingyenes használati jogot szerzett társadalmi szervezetnek adja tulajdonába a II. rendû alperes (KVI) az általa használt épületet.

Az FB megállapította: A felperes (MMS) a Planetárium igazgatójával idõrõl-idõre megkötött szerzõdés alapján használta az épület egyes részeit kizárólagosan, más részét közösen, és ezeket a megállapodásokat senki nem támadta. A használat az egyesület céljainak - kulturális - tevékenység végzésének megfelelõen történt. Alappal állítható, hogy a felperes (MMS) harmadik személynek minõsül az 1990. évi LXX. törvény szempontjából."

Az Ítélet néhány tényt rögzített:

  • A Planetárium az ingatlannyilvántartás szerint az Magyar Állam tulajdonában van felépítésétõl folyamatosan.
  • A TIT 1990. szeptember 18-át megelõzõen nem volt kezelõje a Planetárumnak
    • ezért nem igényelhette az ingatlan ingyenes használatát, majd ingyenes tulajdonába adását.
    • Nem hasznosíthatta az ingatlant, így annak bérbe adására szerzõdést sem köthetett, így ilyen szerzõdés felmondását sem kezdeményezhette.
  • Kiderült, hogy a TIT igénybejelentései során hamis adatokat adott meg.
  • A KVI nem ellenõrizte az igénybejelentések tartalmát, az ellenõrzések megtörténtét valótlanul igazolta.
  • 1990. évi LXX. törvény hatálybalépésének napján - 1990. szeptember 18-án - a Budapesti Ismeretterjesztõ Társulat (BIT) és a Multimédia Stúdió (MMS) üzemeltette a Planetáriumot.
  • az ominózus 1990. szeptember 18. elõtt (1983-tól) majd ezt követõen is (1992-ig biztosan) a BIT volt a Planetárium igazgatójának munkaadója.
  • A Multimédia Stúdió harmadik személynek minõsül az 1990. évi LXX. törvény szempontjából
    • ezért a 1997. évi CXLII. törvény alapján bérleti jog illeti meg az általa mûködési céljaira használt ingatlanra..

"Második" fellebbezés az Ítélõtábla elõtt

A TIT és az álláspontjukat méltányoló Ítélõtábla 2. fellebviteli döntése szerint a fent említett szerzõdések létrejöttének törvényi feltételeként a TIT kezelõi joga mégiscsak létezett. Így a TIT tulajdonba kaphatta a Planetáriumot és hasznosíthatta is azt. Ha a TIT mint tulajdonos szerzõdhetett az épület hasznosítására akkor fel is mondhatta az így kötött megállapodást.

A jogerõs részítélet "180 fokos fordulata" következtében a LézerSzínház 2010. december 15-tõl nem tudja megtartani elõadásait a népligeti Planetáriumban.

A részítélet néhány alapvetõ kérdésben tett újszerú megállapításokat:

1. Kezelõi jog

"A rendelkezésre álló adatok alapján a Fõvárosi Ítélõtábla azt állapította meg, hogy az I. rendû alperes az ingatlan kezelõje volt."

2. A hasznosítás joga

Az IT megállapította: "... az I. rendû alperes (TIT) elõbb kezelõként, utóbb, a kezelõi jog megszûnésével - jogszabály rendelkezése alapján - használóként, a perbeli szerzõdésektõl függetlenül is jogosult volt az ingatlan hasznosítására, szerzõdéskötésre és annak felmondására, így a szerzõdések érvénytelenségének a megállapítása sem eredményezne a felperes részére kedvezõbb helyzetet. ...

3. Kereshetõségi jog

...Ebbõl következõen a Fõvárosi Ítélõtábla azt állapította meg, hogy a felperes a semmisség megállapításához szükséges jogi érdekeltséggel nem rendelkezik, ezért az érvénytelenségi keresetet a felperes kereshetõségi jogának hiánya miatt el kellett utasítani."

A véleményünk szerint minden tekintetben törvényt sértõ döntés ellen, felülvizsgálati kérelemmel fordultunk a Legfelsõbb Bírósághoz.


A Legfelsõbb Bíróság felülvizsgálati eljárása

2011. október 6-án hozott hatályon kívül helyezõ végzésében a Legfelsõbb Bíróság megalapozatlannak találta és megsemmisítette az Ítélõtábla részítéletét.

1. A kezelõi jog kapcsán

Megállapította: a TIT által bemutatott dokumentumok a kezelõi jog alapítására nem nyújtanak megfelelõ támpontot és a jóval az 1990. évi LXX. törvény alkalmazása szempontjából irányadó 1990. szeptember 11-ei idõpontot követõen, 1994-ben keletkezett - belügyminiszteri határozatot az ügy szempontjából indifferensnek találták.

2. A hasznosítás jogával kapcsolatban

"Nem megalapozott a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az I. rendû alperes mint 1990. évig hasznosításra jogosult kezelõ a továbbiakban is jogszerûen hasznosíthatta a felperessel kötött szerzõdés alapján a lézerszínház helyiségeit, és az 1995-ben kötött érvényes - szerzõdés alapján jogszerûen mondta fel a felperessel kötött szerzõdést. Az elsõfokú bíróság döntését megalapozó indokokat és az azokat támadó fellebbezéseket a másodfokú bíróság érdemben nem bírálta el, elutasító álláspontja megalapozatlan."

3. Kereshetõségi jog

"A Legfelsõbb Bíróság megjegyzi, hogy amennyiben a kifejtett indokok ellenére megállapítható lenne, hogy az 1. rendû alperes az 1990. évi LXX. törvény hatálybalépését megelõzõen a perbeli ingatlanra kezelõi jogot szerzett, ez - az érvénytelenségi keresetek elutasítása mellett - a másodfokú bíróság jogi álláspontjától eltérõen önmagában nem eredményezheti a felperes további, az 1990. évi LXX. törvény 4.§-ára alapított megállapítási és a felmondás jogszerûtlenségének megállapítására irányuló keresetének az elutasítását. Kétségtelen, hogy a felperes tulajdonjogot nem kívánt szerezni, de az 1990. évi LXX. törvény 4.§-a és a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezésérõl szóló 1991. évi CXLII. törvény rendelkezésein keresztül (az ingyenes tulajdonbaadási és használatbaadási szerzõdés megkötésekor hatályos 2.§ (2) bekezdése, 15.§ (1) bekezdése, 16. § (1) bekezdése szerint) használati jogviszonyának a rendezését kérte, kötelezettként nem az a I. rendû, hanem a II. rendû alperest (MNV Zrt.) megjelölve."

Így az ügy ismét visszakerült az Ítélõtábla elé.


"Harmadik" nekifutás a Fõvárosi Ítélõtáblánál

Az Ítélõtábla - 2012. március 7-én hozott - immáron harmadik döntésében egy teljesen új megközelítéssel, ismét megváltoztatja a Fõvárosi Bíróság ítéletét. Megállapítja, hogy az MMS nem igényelt használati jogot a KVI-nél, így lekéste az erre fentartott jogvesztõ határidõt.

Ezzel most új érvekkel kérdõjelezték meg a perhez fûzõdõ jogi érdekeltségünket:

Az IT szerint: Ha igazunk lenne a TIT kezelõi jogának hiányából fakadó semmisség kapcsán, akkor sem kerülnénk jobb helyzetbe, így - szerintük - az MMS-nek nincs olyan jogi érdeke aminek érvényesítésére kérhetnénk - az egyébként jogsértõ - szerzõdések semmisségének megállapítását.

A gond az, hogy az IT által leírt ítéletben is idézett 1997. évi CXLII. törvény kizárólag a volt kezelõk számára a tulajdonjog igénylését teszi lehetõvé. (Ezt mi nem kérhettük, mert nem voltunk a Planetárium kezelõi 1990-ben.) Az ebbõl a lehetõségbõl kimaradó "harmadik személynek" minõsülõ szervezetek számára a KVI-nak volt (van) törvényi kötelezettsége bérleti szerzõdést ajánlani. Ennek megküldésére nincs jogvesztõ határidõ:

A törvény 15. § (1) bekezdése kimondja: "a használó társadalmi szervezetet (jelen esetben az MMS) a 2. § (3) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén (harmadik személy) bérleti jog illeti meg az általa mûködési céljaira használt arra az ingatlanra, amelyet a 2. § alapján nem kaphat tulajdonába (mert nincs kezelõi joga). Ugyanez vonatkozik a tulajdonába adható, de a 13. § (1) bekezdése szerint (a tulajdonjog igénylésének elmulasztása miatt) általa nem igényelt ingatlanra. A (2) bekezdése értelmében a KVI a használót a bérleti szerzõdés megküldésével felhívja a szerzõdés megkötésére." ...

Tehát: "béleti JOG illeti meg"... és a "KVI... felhívja"...

Az Ítélõtábla utolsó döntésének ellentmondásait, téves állításait és az ezekbõl levont téves következtetéseket egy - a Kúria (korábban: Legfelsõbb Bíróság) felé benyújtott - öt oldalas felülvizsgálati kérelemben foglaltuk össze.


A Kúria (volt Legfelsõbb Bíróság) felülvizsgálati döntése

Kifogásainkat a Kúria 2013 június 25-én kelt (2.) ítéletében elfogadta. Ugyan akkor megállapította, hogy "a felperes jogi érdeke ...... nem éri el azt a szintet, hogy vitassa az alperesek közötti tulajdon-átruházási, illetve használatba adási szerzõdések érvényességét."

Így annak ellenére, hogy megállapították:

  • "a II. rendû alperes jogelõdje köteles lett volna mindazokat a jogosultságokat biztosítani a felperes számára, amely jogosultságok korábban, ..... megillették."...
  • "A perben nem volt vitás, hogy a Planetárium épületére a felperes szerzõdéses polgári jogi jogviszonyon alapuló jogosultsággal rendelkezett. Amennyiben az I. rendû alperes a tulajdoni igénye bejelentése kapcsán a felperest is feltünteti használóként, úgy a felperes az 1997. évi CXLII. törvény 15.§ rendelkezéseinek megfelelõen bérleti jogot szerezhetett volna."...
  • "Tény, hogy a bejelentés elmaradt, és így illegitim módon a felperesnek nem volt lehetõsége a II. rendû alperes jogelõdjével a KVI-vel való bérleti szerzõdéskötésre."...
  • "A felperes harmadik személykénti használó státuszának bejelentése elmulasztásával formálisan sérült a felperes joga."...

De "...a felperes perbeli legitimációjának hiányára alapozott jogerõs részítéleti döntés helyes indoka abban áll, hogy a társadalmi szervezetek kezelõi jogának megszüntetésérõl szóló törvény hatálybalépésekor az ingatlanon fennállt használói joga csak formálisan sérült, bérlõi státusza ténylegesen megmaradt."...

... így felülvizsgálati kérelmünk nem vezetett eredményre.


Az immáron 8. éve zajló peres eljárás mellett kalandos hétköznapokat éltünk meg a Népligetben. Mindent megtettünk, hogy per nélkül folytatódhasson a LézerSzínház planetáriumi története. Az események idõrendben összegyûjtött dokumentumai, a sajtó reagálások megtalálhatók az alábbi gombokra kattintva:


Multimédia Stúdió Mûvészeti Egyesület (2014)