A szúrt fények társasága

Miért akarja a TIT eltávolítani a Lézerszínházat a Planetáriumból?
Népszabadság o Rab László o 2005. augusztus 6.

Kép: Kovalovszky Dániel

A felszínen mindig az emberi értelem törvénye és az állítólagos jogszabályi rend úszkál. A mélyben a piti áskálódás, a hivatali bosszú és a sunyi haszonlesés masszája kavarog.

A mindent túlélõ bürokraták célja, hogy ezt a bûzlõ maszszát saját fennmaradásuk érdekében eltakarják. A Lézerszínház az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Ünneprõl azonban szó sem lehet, mert a színház szûrét ki akarják tenni a Planetáriumból. Ha a szúrt fényeseknek menniük kell - a jelenlegi állás szerint szeptemberben -, a folytatás kizárt, hisz az efféle lézeres-zenés produkcióra alkalmas másik kupola Pesten csak a Parlament épületében található. De ott más mûsort játszanak. Az alábbiakban kísérletet teszünk arra, hogy feltárjuk egy fölöttébb meghökkentõ döntés hátterét. A magyar bürohorror bizarr részletei következnek.

A Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) Közép-magyarországi Igazgatósága februárban azzal indította el a lavinát (Népszabadság, 2005. július 13.), hogy fölszólította Bojárszkyné Piróth Esztert, a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat (TIT) igazgatóját, a Planetárium fenntartóját, hogy az intézményben állítsa helyre a törvényes rendet. Egy januári ellenõrzés során ugyanis megállapították, hogy a Planetárium megsérti a közhasznúság szabályait, mert bérleti viszonyban áll egy számítástechnikai céggel, egy büfével, no meg a Lézerszínházat mûködtetõ Multimédia Stúdió Mûvészeti Egyesülettel. Ez ellenkezik a TIT és a KVI között 1998-ban megkötött tulajdonátruházási szerzõdéssel. De ellenkezik a TIT alapszabályával is, mert a bérlet nem tekinthetõ kulturális vállalkozásnak.

A KVI felszólította a TIT-et, hogy "a jogellenes magatartást" 2005. március végéig szüntesse meg, különben baj lesz. A TIT Szövetségi Irodája a határozat kézhezvétele után fölmondta a szerzõdést. Ennek értelmében a Lézerszínháznak szeptember elején el kell hagynia a Planetáriumot.

A döntés sokkolta a Lézerszínházat mûködtetõ egyesület vezetõjét, Hegedûs Györgyöt, és a vele huszonöt éve együttmûködõ Planetárium igazgatóját, a csillagász Horváth Andrást is. Egymástól függetlenül elmondták, hogy eddigi együttmûködésük zavartalan volt. A Planetárium és a színház közösen használja a technikai berendezéseket, a két intézmény tevékenysége jól összehangolható. Sokak számára a Planetárium majdhogynem egyet is jelent a Lézerszínházzal. Akkor viszont kinek az érdeke, hogy a Planetárium kupolájában szeptembertõl ne legyen ott a lézeres produkció? És a KVI miért csak 2005 januárjában vette észre a Lézerszínházat; 25 évig miért nem volt kíváncsi arra, folytat-e az épületben valaki "közhasznúságot veszélyeztetõ" tevékenységet? Lehet, hogy a TIT nem tartotta fontosnak a KVI tájékoztatását?

Rájöttem, ez nemigen számít. A KVI - mint bármely más hivatal - akkor ellenõriz, amikor akar. Ha pedig ellenõriz, a végén határoznia kell.

Piróth Eszter, a TIT igazgatója a KVI-re hivatkozott: a szerzõdést föl kellett mondani. A törvény az törvény. Mást nem mondott. Arra, hogy esetleg találkozzunk, s bõvebben kifejtse véleményét, nem adott lehetõséget.

Nagyjából ez volt az a pont, ahol az elsõ újságírói nekirugaszkodás véget ért.
Mielõtt továbbhaladtam, visszautaztam az idõben. A nyolcvanas évek elején a lézer új dolognak számított, én egy Omega-koncerten láttam elõször, a Gammapolisz-lemez dalait fényeffektusokkal turbózták a technikusok. Az, hogy ekkor a már népszerû Planetárium kupolájában elkezdtek a szúrt fények a diaporámákon villogni és tekeredni, s mindezt izgalmas zenékkel festették alá, modern kulturális kísérletnek bizonyult. A nagyközönség hálásan fogadta.

A Multimédia Stúdió Mûvészeti Egyesületben mûegyetemista fiatalok, a képre, fényre, mozgásra érzékeny alkotók találkoztak, sokan mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül tüsténkedtek. A Lézerszínház a kilencvenes évek elejére bevett dologgá vált, a Planetáriummal együtt Budapest egyik érdekes látványosságaként reklámozták.

A látogatottság a vizuális kultúra robbanásszerû átalakulásával valamelyest csökkent, de a fényzene iránti érdeklõdés megmaradt, annak ellenére, hogy a mai elõadások komputerizáltak. Az elõadásokon a színház önfenntartásához elegendõ látogató vesz részt. A belépõdíj 1500-2000 forint, a diákoknak kedvezményt adnak.
Tény, hogy a Lézerszínházzal (meg a Planetáriummal) kapcsolatosan nemigen hallhattunk az elmúlt években-évtizedekben botrányos történeteket. Látszólag semmi sem indokolta, hogy a harmonikus együttmûködést felhõk árnyékolják be.
Tény, hogy a Lézerszínházzal (meg a Planetáriummal) kapcsolatosan nemigen hallhattunk az elmúlt években-évtizedekben botrányos történeteket. Látszólag semmi sem indokolta, hogy a harmonikus együttmûködést felhõk árnyékolják be.
Hegedûs György, az 1989 óta közhasznú lézerszínházas egyesület vezetõje a lehetõ legrosszabb módon válaszolt a kilakoltatást kilátásba helyezõ folyamatra: észérveket gyártott, s olyan megoldást keresett, ami feltételezhetõen mindenkinek jó (lett volna). Megkereste például a KVI illetékesét, és azt tudakolta: mi volna a teendõ egy ilyen helyzetben. A KVI illetékese azt javallotta: ha a Lézerszínházat üzemeltetõ, egyébként közhasznú egyesület felvételét kérné a TIT-be, mindjárt megoldódna a kérdés. Egy TIT-be belépett egyesület senkit nem zavarna a TIT kezelésében lévõ épületben. Hegedûs Györgynek megtetszett az életszerû ötlet, s hozzálátott a tagfelvételi kérelem megfogalmazásához. Az eseményre június 24-én kellett volna sort keríteni, akkorra hívták össze a TIT közgyûlését.

A közgyûlés elõtt azonban kiszivárgott, hogy ez a rangjában, népszerûségébõl sokat vesztett TIT, egészen pontosan annak országos szervezõirodája nem szeretné a Lézerszínházat a TIT berkein belül látni. Hogy miért, azt ekkor még nem lehetett pontosan tudni.

Hegedûs a közgyûlés elõtt levélben arra kérte Vizi E. Szilvesztert, a Magyar Tudományos Akadémia és a TIT elnökét, hogy segítsen megoldani a problémát. Vizi E. négy nappal a közgyûlés elõtt, június 20-án írott válaszlevelében megírta, hogy mi fog történni a közgyûlésen. "Egyesületük tagfelvételi kérelmét Társaságunk Alapszabálya szerint Etikai Bizottságunk tárgyalta, és nem javasolta azt a Közgyûlés elé terjeszteni. A TIT elnöksége ezt júniusi ülésén megerõsítette, így kérésüket a közgyûlés napirendjére venni nem áll módomban. Javaslom, hogy tagfelvételi kérelmükkel egy késõbbi idõpontban és másfajta indoklással keressenek meg újra. Levele egyéb részleteivel foglalkozni nem kívánok, azt a TIT napi ügyeit intézõ Igazgató Asszonnyal tisztázni szíveskedjen." (A Multimédia egyesület arra való hivatkozással, hogy egy bizottság elvonta a döntési jogot a közgyûléstõl, ügyészséghez fordult. Az alapszabályra való hivatkozást is jogi úton vitatják.)
A TIT június 24-i közgyûlésén a Lézerszínház felvételének kérdése ennek megfelelõen napirendre sem kerülhetett, noha azt a budapesti szervezet vezetõje, Lugosi Gyõzõ javasolta. Mindez annak demonstrálása volt, hogy a TIT-nek nincs szüksége a Lézerszínházra. A KVI csak arra kellett, hogy takarózni lehessen vele.
Vizi E. professzor azon javaslatával, hogy Hegedûsék tisztázni szíveskedjenek valamit "az Igazgató Asszonnyal", azért bajos, mert ez a TIT-en belül keringõ mendemondákat alapul véve még soha senkinek nem sikerült. Már azok közül, akik állítólag nem úgy táncoltak, ahogyan az "Igazgató Asszony" képzelte. Itt azonban szükséges nagy vonalakban felvázolnunk a TIT mûködésének szerkezeti sajátosságait.

A TIT olyan önálló jogi személyként mûködõ társadalmi szervezetek öszszessége, melynek munkáját a közgyûlés irányítja. A TIT-re évrõl évre kevesebbet áldoz a költségvetés, a 2003-as 100 millió forint 2005-re 76 millióra apadt. A megyei (és budapesti) egyesületek önállóan tevékenykednek, elviekben nem függnek az országos központtól (Szövetségi Iroda). A Szövetségi Irodának azonban több intézmény fölött (Planetárium, Uránia Csillagvizsgáló, TIT-lapok) fenntartói-rendelkezési joga van.

Az egyesületek 1990-ben a Szövetségi Irodát bízták meg az országos koordinációval. Ebbõl a hajdan MDF-es kötõdésû Piróth Eszternek köszönhetõen az égvilágon semmi sem lett - vélik többen azok közül, akiknek már sikerült megismerkedniük a "központ" tüskés munkamódszerével. A Piróth-érát több megyei szervezetben kifejezetten koncepciótlannak tartják. Van, aki úgy fogalmazott: a TIT-bõl afféle zárt klub lett, s ez nagyon szomorú.

A TIT országos "központja" az elmúlt másfél évtizedben a jobboldalhoz hol finoman és rejtetten, hol jóval nyiltabban idomult. Maguk az elnökök - Bod Péter Ákos, Bereczky Lóránt, illetve Vizi E. Szilveszter - kötõdése nem volt olyan nyílt és látványos, hogy azokat direkt politikai kifogás tárgyává lehetett volna tenni. Miközben nyilvánvaló, hogy politikai akaratok is közrejátszottak például a Gondolat Könyvkiadó lerohasztásában. Ide sorolható a nagy múltú Valóság címû társadalompolitikai folyóirat bekebelezése is, melynek jelenlegi fõszerkesztõje a hazai jobboldal harcias képviselõje, az Orbán-tanácsadó Tõkéczky László. Aki mellesleg a TIT alelnöke is.

A TIT-döntéshozatal jellegzetessége, sorolták több megyei szervezetben, hogy a Piróth-féle team elõkészíti a javaslatokat, melyekre az elnökség aztán általában szeret rábólintani. Arra is akad példa, hogy a "központ" kifejezetten politikai megfontolásból "utánanyúlt" valamelyik ellenfelének. A budapesti szervezetet 1995-ben például ki akarta záratni a TIT-bõl (!), a Somogy megyei tagszervezet vezetõjétõl pedig azért vonta meg egy idõre a nyelvvizsgáztatás jogát, mert Szita Károly akaratával ellentétben a TIT az egyik helyi rádióban pozíciókat szerzett magának.

Settenkedésrõl igen sokat, nagy dobásról azonban vajmi keveset lehet a "központi" TIT vonatkozásában hallani. A szervezet nem tudta kiaknázni a kilencvenes években az ölébe hullott nyelvvizsgáztatási lehetõséget, egyes intézményeit - mint a salgótarjáni nyári TIT-bázist - hagyta elsorvadni, a Mindentudás Egyetemét másvalaki találta ki. A TIT belsõ reformjáról fantáziáló csoportokat viszont módszeresen háttérbe szorította.

Ezt a politikai változásokat érzékenyen követõ, az innovációt azonban messzire kerülõ koncepciótlanságot elégelhette meg a Planetárium vezetõje, amikor tavaly - nincs rá jobb szó - fellázadt fenntartója ellen. A nemzetközi hírnévnek örvendõ csillagász, Horváth András úgy vélte, nagyobb mozgástere lehetne, ha a TIT-reformokkal a 90-es években elõálló - ám falba ütközõ - budapesti szervezethez, Lugosi Gyõzõékhez köti magát.

S meglehet, ez az a pont, amikor rátapintunk a Lézerszínház kisöprésének valódi okára.

Hogy a Szervezõ Iroda nem kedveli túlságosan az örökké akadékoskodó, szálkás Horváth Andrást, teljesen bizonyos. A június 24-i közgyûlésen például megvonták tõle a szót. Horváth a javaslatait szerette volna ismertetni, de öt pontból álló tervébõl csak kettõt mondhatott el. Ugyanazt mondták neki, mint Vizi E. Hegedûs Györgynek: majd késõbb viszszatérünk rá.

A TIT világában tett többhetes nyári kalandozásom végén föltettem magamban a kérdést: mi van, ha a Lézerszínház ellen indított "törvényességi" akció végsõ soron a tudósként, csillagászként kikezdhetetlen Horváth András ellen irányult? Maga a csillagász sejteni engedte, hogy a kis munkahelyi szurkálódások mindennaposak és erõteljesen rontják a planetáriumi munka eredményességét. Miközben elhessintette a föltételezést - a tavalyi lázadás miatt leckéztetnék úgy, hogy kihúzzák alóla a biztos bevételi forrást jelentõ Lézerszínházat -, nem hagyott kétséget afelõl, hogy eléggé hûvös a viszonya a Planetárium fenntartójával. A "magasban" különben nincs gond Horváthtal. Több évtizedes munkájának elismeréseként 2005. március 15-én Mádl Ferenc köztársasági elnök a magyar ûrkutatás fejlesztésében és nemzetközi képviseletében végzett tevékenységéért, a csillagász-ûrkutatási eredményeket bemutató ismeretterjesztõ munkásságáért a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést" adományozta.

Tudomásomra jutott az is, hogy Horváth 2004. szeptember 20-án körlevélben fordult valamennyi TIT-tagegyesülethez, rendkívüli taggyûlés öszszehívását kezdeményezte, s mindezt azért, hogy a Planetárium a Szervezõ Irodától átkerülhessen a Budapesti Ismeretterjesztõ Társulathoz. Horváth ebben a levelében többek között a Planetárium önállóságának csorbítása miatt gondolta átterelni az országos központtól a Planetáriumot a budapesti fennhatóság alá.

Ez lett volna az a függelemsértés, mely késõbb a KVI-vizsgálatot kiváltotta? Vajon a TIT országos "központja" a Horváth által kezdeményezett elszakadási kísérletet olyan hatásköri támadásnak tekintette-e, melyre a Lézerszínházzal kötött - a KVI-re, a törvényességre meg a szent közhasznúságra hivatkozó - szerzõdés fölbontásával válaszolt? Nagyon valószínû. Erre a 2004. évi közhasznúsági jelentés szövege az ékes bizonyíték. Itt olyan személyi kérdéseket taglalnak és oly nyíltan, hogy az ember nem is gondolná, hogy a valaha szebb napokat látott szervezetet nem egy nyilvánosságtól mereven elzárkózó, kádertípusú ember, hanem közgyûlés irányítja. E bürokratikus szövegrészletek, melynek szó szerinti közlésére vállalkozom, nem vetekednek ugyan Harry Potter legújabb kalandjaival, de nincs más megoldás.

"A TIT ismeretterjesztõ intézmények (Uránia Csillagvizsgáló, Budapesti Planetárium) épületei az 1997. évi CXX. törvény alapján kerültek a TIT tulajdonába, szerzõdés szerint és a törvény szerint 15 éves elidegenítési és terhelési tilalommal. A KVI ellenõrzései során kötelezte a tulajdonost az épületek rendeltetésszerû és szerzõdés szerinti használatára, a TIT-en kívüli használók kiköltözésére. Így a két intézménynek saját magának kell használni a tulajdonba adott ingatlanokat és ismeretterjesztõ aktivitással, profilbõvítéssel kell erõsíteni saját szakmai munkájukat. Ennek személyi feltételei megteremtéséhez új, szakmailag a mai követelményeknek megfelelõ képesítésekkel és készségekkel bíró, aktív vezetõkre van szükségük az intézményeknek."

A jelentés ezután kitér arra, hogy Horváth igazgató 2001 óta jogosult az öregségi nyugdíjra, munkáját emellett látja el. Ugyanez a helyzet Zombori Ottóval, az Uránia Csillagvizsgáló vezetõjével, aki 2005 márciusa óta jogosult nyugdíjra.
És a lényeg: "A rájuk háruló, megnövekedett feladatokat ellátni nehezen tudják, ezért is részesítik elõnyben az intézmények és feladatok albérletbe adását és az albérleti helyzetnek a fenntartását."

Hogy a jelentést elfogadták-e vagy sem, vagy megmaradt piszkozatnak, nem tudható. A végére a biztonság kedvéért odabiggyesztették (hangsúlyossá kellett tenni, mert nem volt magától értetõdõ): "A társulat érdeke elõnyt kell élvezzen a személyes részérdekek elõtt."

Ha a Lézerszínházban dolgoznék, e mondatot - örök tanulságul - kivetíteném a közhasznúság fényesen csillogó, tiszta egére.

Ui.: A legfrissebb fejlemény, hogy (nem a TIT, hanem) a KVI keresi
a mielõbbi gyors megoldást. Még arra is hajlandónak mutatkozna, hogy a regionális igazgatóság 2005. február 7-én kelt levelének postázása után megkezdett eljárást szüneteltesse (!), és segítséget nyújtson a Planetárium és a Lézerszínház közötti új együttmûködési szerzõdés kimunkálásához.