Hallható fény
interaktív zenei élmény


 



A 'Hallható fény' a Multimédia Stúdió Művészeti Egyesülete (MSME) és a Magyar Komputerzenei Alapítvány (MKA) közös multimédia projektje, amely a zene, a mozgás és a lézer-látvány minőségileg új, komplex kapcsolatát teremti meg. A technikai bázist az MSME által fejleszetett lézerfény-hangszer és az MKA által felkért zeneszerzők által kidolgozott MIDI-vezérlő szofteverek alkotját. A lézerfény-hangszer olyan interfész, amely lehetővé teszi, hogy a zene a fénynyalábok érintésének hatására változzon, illetve szólaljon meg.

A fény-hangszer érzékelője "látja" a fénysugárhoz érintett tárgyakat. Azt is megtudja különböztetni, hogy egy adott pillanatban melyik nyalábot érintettük meg.

A fénysugarakat egy mikroszámítógép azonosítja, majd üzenetet küld egy szintetizátornak. A szintetizátor a berendezés által küldött jelekre előre tárolt hangokat, vagy hangsorozatokat szólaltat meg.

A berendezés bármilyen elrendezésű húrokat képes kivetíteni. A legegyszerűbb legyező alakzat többféle elrendezésben (vízszintes, függőleges, ferde vagy ezeknek bármilyen kombinációja lehet.) A húrok animációs technikával mozoghatnak. Így hangulati elemekkel is kombinálható egy zenei mű megszólaltatásához tervezett látványterv. (hullámzások, forgások stb.)

FÉNY INSTALLÁCIÓ / KINETIKUS INTERAKCIO

Egy elsötétített teremben háromdimenziós fény konstrukció építhető programozott lézernyalábokból. A konstrukció láthatóságát a helyiségbe porlasztott mesterséges köd biztosítja.

A fény-vonalakon átlebegő felhők mozgása egy a valóságban nem létező tér érzetét sugalmazzák. A néző ösztönös kényszert érez a tér valóságának kontrolálása.

Kiállításokon nem szokás az illúziót, a kiállított tárgyat megérinteni. Ezért, általában a mű érinthetetlensége az illúzió megőrzésének fontos eszköze. Egy fény-hárfa által kivetített térszerkezet átjárható, megérinthető, a látogató által megváltoztatható. Sőt, a valójában nem létező formák érintése valóságos reakciót vált ki. Hangok, fények, mozgások bonyolult reakcióinak rendszere társítható az érintés egyszerű gesztusához.

A FEJLESZTÉS
Az együttműködés során több művészeti produkció valósult meg

Még 2004-ben kezdődött el az a kutatás-fejlesztési program aminek erdményeként 2006 tavaszán már nyilvános előadáson mutatkozhatott be a projekt Budapesten, a Trafóban, Digitális hidak címmel megrendezett VIII. Making New Waves Fesztivál keretében, a Hallható fény című multimédia előadásban.



Hallható fény
Interaktív zenei előadás táncosokra, lézersugarakra és élő elektronikára

Képzeljünk el egy hatalmas, lézersugarak szabdalta teret. Ebben a lenyűgöző látványú különleges térélményt nyújtó térben két táncos (Ladányi Andrea és Horváth Csaba) mozog. Mozdulataikkal megérintik, átvágják a lézerhúrokat, mintegy megpendítve azokat, amelyek ezáltal hanggá alakulnak, illetve megváltoztatják a hangzó teret. A kivetített lézersugarak megszakítása hanggá alakítható vezérlőjelet bocsát ki, így a táncosok különböző zenei tereket képesek megszólaltatni a lézersugarakon. zeneszerzők által megírt szólaltatják meg. Így teremtődik meg a kép, a mozdulat és a zene egysége. Az összművészeti térnek számtalan interpretációja létezhet. Az előadáson hat zeneszerző hat különböző elképzelését hallhatjuk, láthatjuk.

A Planetárium Lézerszínházának Multimédia Stúdiója, a Közép-Európa Táncszínház és magyar zeneszerzők közös produkcióját egy folyamatos, több hónapig tartó műhelymunka előzte meg, ahol az egyes művészeti ágak képviselői közösen dolgozták ki saját verzióikat.

Az előadás időtartama: kb. 55 perc

A zenéket szerezték:Baracskai Zlatko, Horváth Balázs, Pintér Gyula, Sáry László, Szigetvári Andrea, Vidovszky László
Előadók: Ladányi Andrea, Horváth Csaba - tánc, koreográfia
Programozás: Kerestes Szabolcs, Szigetvári Andrea, Baracskai Zlatko
Lézertechnika: Multimédia Stúdió - Lézerszínház
Fényhangszerek: Wieser János, Kalcsú Attila

Bemutató:
Making New Waves 2006 kortárszenei fesztivál, Trafó Kortársművészetek Háza, Budapest,
2006. február 25.


Vasarely Múzeum Budapest


Hang-Képek
interaktív lézerfény-zene installáció

Elsötétített kiállítási térben a közönség által elérhető magasságban lézersugarak világítanak. Ugyanabban a térben kerül elhelyzésre a hanginstallációt vezérlő számítógép monitorja, ahol Hang-Képek közül válogatni lehet, és elolvasható a hozzájuk tartozó leírás. A látogatók a lézerhúrokon saját mozdulataikkal tudják megszólaltatni, és irányítani a hangokat. Az egyes Hang-Képek különböző bonyolultságúak, némelyikük 'megfejtése' egyszerű, magától értetődő, másoké hosszabb vizsgálódást igényel. A látogatók maguk fedezhetik fel a rendszer működését, illetve segítséget kaphatnak a mellékelt leírásokban található instrukciókból.
Az előadás időtartama: korlátlan, folyamatos installáció

Zene, programozás:
Szigetvári Andrea
Lézertechnika:
Multimédia Stúdió - Lézerszínház
Fényhangszerek:
Wieser János, Kalcsú Attila

Bemutató:
Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület Kiállítás megnyitója
Vasarely Múzeum, Budapest,
2006. június 12.



ADJ JELET MAGADRÓL!
A Siketek Világnapja rendezvényei

"Hallható fény, látható hang"
A Magyar Komputerzenei Alapítvány és a Multimédia Stúdió Művészeti Egyesülete bemutatója

A Magyar Komputerzenei Alapítvány elsődleges célja a komputerzenei elmélet és gyakorlat fellendítése Magyarországon. Megalakulása óta kezdeményezője és szervezője olyan kortársművészeti projekteknek, melyekben a zene, a társművészetek és az modern technológia újszerű módon kapcsolódik egymással.

A Multimédia Stúdió Művészeti Egyesülete a lézer-fény, a zene és a képzőművészet közös előadásának lehetőségeit vizsgálja.

A Siketek Világnapja alkalmából a két műhely olyan bemutatókat tart, amelyek a zene, a mozgás és a látvány lehetséges kapcsolódásait vizsgálják:

A "Hallható fény" a zene, a mozgás és a lézer-látvány új, komplex kapcsolatát teremti meg. A technikai bázist egy lézerfény-hangszer és az azt vezérlő szoftver. A lézerfény-hangszer lehetővé teszi, hogy a zene a fénynyalábok érintésének hatására változzon, illetve szólaljon meg.

A fény-hangszer érzékelője "látja" a fénysugárhoz érintett tárgyakat. Azt is meg tudja különböztetni, hogy egy adott pillanatban melyik nyalábot érintettük meg.

A fénysugarakat egy mikroszámítógép azonosítja, majd üzenetet küld egy szintetizátornak. A szintetizátor a berendezés által küldött jelekre előre tárolt hangokat vagy hangsorozatokat szólaltat meg. A megszólaló hangokhoz projektoron kivetített képsorok is társulhatnak.

A "Látható hang" - A hang fizikai paraméterei láthatóvá tehetők. A levegőben terjedő hullámok időben változó formáját és spektrumát számítógép segítségével vizualizálni lehet.

A helyszínen felállított, jelen idejű elemzést végző berendezés segítségével a résztvevők meg tudják nézni az általuk kibocsátott hangokat.


Zene, programozás:
Szigetvári Andrea
Lézertechnika:
Multimédia Stúdió - Lézerszínház
Fényhangszerek:
Wieser János, Kalcsú Attila

Bemutató:
Siketek Világnapja, SINOSZ
Művészetek Palotája, Budapest,
2006. június 12.



Magyar "Fény-hárfa" Essenben


Lézerfények érintésével megszólaltatható fény-hangszer bemutatója kezdődött Essenben.

image
"Zenélő Fények" az Esseni kiállításon

Idén Magyarország a díszvendég az 57. Essener Lichtwochen rendezvényein. A Németországi Magyar Kulturális Évad 2006-2007 keretében, több kulturális esemény között mutatkozott be a kortárs magyar zeneszerzők és a lézeres technikát alkalmazó fényművészek által létrehozott installáció.

A Lichtharfe a Budapesti LézerSzínház és a a Magyar Komputerzenei Alapítvány közös multimédia projektje, amely a zene, a mozgás és a lézer-látvány minőségileg új, komplex kapcsolatát teremti meg.

image
A kiállítás megnyitásán

A megnyító alkalmával a rendezvénynek otthont adó Forum Kunst und Architektur igazgatója Lore Klar asszony üdvözölte a németországban mindmáig meglévő magyar kliséket - a Paprika-Piroschka-Gulas világát - felváltó modern művészet megjelenését Essen városában.

A bemutató Szigetvári Andrea zeneszerző a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa, Hegedüs György fotóművész a LézerSzínház művészeti vezetője, Kerestes Szabolcs zeneszerző, és Wieser János lézermérnök közreműködésével jött létre.

image
A fény-hárfa látható hangjai Essenben

Kiállításokon nem szokás az illúziót, a kiállított tárgyat megérinteni. Ezért, általában a mű érinthetetlensége az illúzió megőrzésének fontos eszköze. Egy fény-hárfa által kivetített térszerkezet átjárható, megérinthető, a látogató által megváltoztatható. Sőt, a valójában nem létező formák érintése valóságos reakciót vált ki. Hangok, fények, mozgások bonyolult reakcióinak rendszere társítható az érintés egyszerű gesztusához.

image
A kiállító terem bejárata

A látogatók maguk fedezhetik fel a rendszer működését. A lézerhúrokon saját mozdulataikkal tudják megszólaltatni, és irányítani a hangokat. A különböző bonyolultságú Hang-Képek némelyikének 'megfejtése' egyszerű, magától értetődő, másoké hosszabb vizsgálódást igényel.

A különleges körülményeket igénylő bemutató az Essen központjában található Forum Kunst und Architektur kiállítóhelységeiben látható december 17-ig.

Sajtó anyagok



Remembering Newtopia - Creating our Future


A projekt a hangok vizualizációjával valamint képek és mozdulatok (ez esetben egy táncos mozdulatainak) hangzásba történő átformálásával foglalkozik. A partnerek ezen kívül létrehoznak egy közös ösztöndíjrendszert, amely elektroakusztikus kompozíciók elkészítését támogatja.

A "newtopia" azaz "újtópia" a közismert "utópia" szó új jelentéstartalommal felruházott változata. Az "utópia" kifejezést Sir Thomas More használta először könyve címeként, amely az ideális államot mutatja be, ahol minden az emberek jóléte érdekében történik. A görög eredetű szóból egyszerre két új kifejezés is keletkezett: outopia (sehol) és eutopia (jó hely). A jóléten alapuló társadalom megvalósítására Európában és Amerikában történtek kísérletek, ám ezek csak részben voltak sikeresek, és nem voltak hosszú életűek. Az egyes utóipák kudarca miatt az emberek elbizonytalanodtak egy lehetséges jobb jövő eljövetelét illetően.

A XXI. század egyik "'ördöge"' a valós kommunikáció hiánya. A közös művészeti projektek az együttműködés új formáit kelthetik életre, és modellként szolgálhatnak arra vonatkozóan, hogyan lehet ezeket létrehozni és megvalósítani. ’Újtópia’ jelenthet egy új helyet, amely fizikai szempontból lehet sehol illetve bárhol, de olyan fórumként működik, ahol az információk cseréje valóban megtörténik.

Jelen projekt legfontosabb célja, hogy hosszú távú együttműködést építsen ki a karlsruhei ZKM (Művészeti és Médiatechnológiai Központ) Zenei és Akusztikai Intézete valamint Budapest Music Center új, Music Forum Budapest (MFB) zenei központja között, melynek kapcsán a két intézmény megoszthatja egymással tudását és tapasztalatait.

A projekt végeredménye egy Németországban és Magyarországon is bemutatásra kerülő koncert-sorozat, ahol előadásra kerülnek a projekt során született darabok. Az alábbiakban felsorolt területeken már mindkét együttműködő félnek vannak tapasztalatai. Német és magyar zeneszerzőknek illetve előadóművészeknek rezidens tartózkodás keretében adunk lehetőséget, hogy megismerkedhessenek egymás eredményeivel, amely reményeink szerint sikeres közös alkotómunkára sarkallja őket.

A Bipolar által támogatott projekt keretében tehát az alábbi területeket szeretnénk felfedezni:

1. Kupola (Doom) - sokcsatornás zenei tér

A Kupola-projekt a ZKM fejlesztése. A Kupola egy programozható, sokcsatornás hangosító rendszer, amelyben a független hangcsatornák tetszőlegesen kapcsolhatóak az egyes hangszórókhoz. A hangszórók kupola (félgömb) alakban helyezkednek el. A hangzásfelület helyzetét és kiterjedését illetve a Kupolában történő mozgását egy vezérlő-szoftver segítségével lehet irányítani.

A Bipolar projekt keretein belül magyar és német zeneszerzők rezidens művészként dolgozhatnak a ZKM-ben, ahol rendelkezésükre áll majd a Kupola hardver és szoftver, melyre többcsatornás műveket írhatnak. A darabok mind a ZKM-ben, mind a MFB-ben előadásra kerülnek.

2. Hallható fény - alternatív előadásmódok az elektroakusztikus zenében

A Hallható fény projekt technológiai hátterét a Budapesti LézerSzínház fejlesztése adja, melynek lényege egy olyan speciális lézer-interface, amely az előadók - esetünkben táncosok - mozdulatait alakítja át zenei információvá. Az előadóteret láthatóvá tett, színes lézersugarak borítják.
A projekt legnagyobb kihívást jelentő feladata a táncosok új - zenei előadói - szerepének kiaknázása. A darabokban ötletek széles skálája vonultatható fel, melynek következtében a lézerhangszer más zeneszerzők számára is inspiráló lehet.

A projekt keretében, rezidens német zeneszerzők érkeznek Budapestre, hogy a lézerhangszerre írjanak zenét. Demonstrációk, találkozók és megbeszélések során a német és magyar szerzők és táncosok megoszthatják egymással elképzeléseiket. Az alkotói folyamatot egy-egy koncert zárja a ZKM-ben és az MFB-ben.

Zeneszerzők hangszeres előadók és videóművészek és zenészek fognak együtt dolgozni a Bipolar projektben. A darabok a ZKM-ben és az MFB-ben is előadásra kerülnek.
Német projektvezetés
Peter Weibel, Ludger Brümmer

Német lebonyolító
ZKM - Zentrum für Kunst und Medientechnologie Karlsruhe

Magyar projektvezetés
Gőz László

Magyar lebonyolító
Budapest Music Center, Budapest

Multimédia Stúdió Művészeti Egyesület, Budapest

További résztvevők
Szigetvári Andrea (művészeti vezető); Achim Heidenreich (koordináció, ZKM) zeneszerzők: Pintér Gyula, Zlatko Baracskai, Horváth Balázs, Vidovszky László, Szigetvári Andrea, Opánszky Dávid, Bolcsó Bálint.
Lézer-technika: LézerSzínház, Budapest; Hegedüs György (művészeti igazgató), Wieser János, Kalcsú Attila, Szűcs Péter; Videóművészek: Juhász András, Barbara Sterk, Kapitány András. Táncosok/koreográfusok: Ladányi Andrea, Horváth Csaba.

Bemutatók
2007. szeptember 5-7. Műcsarnok, Budapest
2007. szeptember 11-17. Muffathalle, München
2007. szeptember 21-23.
ZKM Klangdom, Karlsruhe


 


CO-ME-DI-A

CO-ME-DI-A stands for COoperation and MEdiation in the DIgital Arts

It’s focus is on the use of high speed networks in musical projects.

CO-ME-DI-A has three goals :

•Doing and learning networking through public events, workshops and artist residencies.
•Creation of a common platform for efficient communication and expression.
•Organization of residencies in order to develop the technical and artistic content.

This is a three year project running from 11/2007 to 3/2011.

With the support of the EACEA (Education Audiovisual and Culture Executive Agency), Projet Culture 2007-2013 of the European Commission


LaserAvatars
06.10.2010, 20:00 Uhr
Schauspielstudio 3

Stücke von Andrea Szigetvári und Johannes Kretz
Music and laser animation: Johannes Kretz, Andrea Szigetvári

Two dancers in two different cities interact with each other performing music on laser harps. The two venues are connected together on the internet, and the dancers' gestures are visualized in form of laser beam animations (laser avatars) and are sonified with the help of laser sensors and music generating software.
The performance will take place in the framework of the final artistic showcase of the CoMeDiA project, an international collaboration of the EU Culture, as well as in collaboration with ZiMT, the “center of innovative music technology” of the University for Music and Performing Arts Vienna.

Venues:
- Hamburg, Hochschule für Musik und Theater
- Vienna, Universität für Musik und Darstellende Kunst

Program:
- Johannes Kretz: Laser Turing Test for Dancers
- Andrea Szigetvári: Send a Sound!

Performing:
in Hamburg:
Andrea Ladányi – laserharp
Andrea Szigetvári – live electronics
Ádám Siska – programming and computer music assintant

in Vienna:
Martina Kovács – laserharp
Johannes Kretz – live electronics

Attila Kalcsú, János Wieser – lasertechnics (Multimedia Studio in Budapest)

Programme notes:

Laser Turing Test for Dancers
The famous "Turing Test" is a method for determining the intelligence of a machine proposed by Alan Turing in 1950 in his paper "Computing Machinery and Intelligence". The idea of Turing was to let a person A communicate with either a person B or a machine separated in another room (for example connected through a computer terminal.) Person A is allowed to ask any kind of questions and has to judge from the answers, whether it is more likely that he is communicating with a human or a machine.

The "Laser Turing Test for Dancers" by Johannes Kretz follows a similar idea. Two dancers are interacting (over hundreds of kilometers) by a system of animated laser harps and sensors connected through internet. Their gestures and even their breathing are captured by sensors, translated into electronic sounds and laser animations, whose control data are also sent to the other venue, where the other dancer sees and hears the same sounds and animations and therefore can react. Since the setup is completely symmetric, we have in both venues a dialogue between a dancer and an Avatar of the remote dancer. The audience is invited – in analogy to the Turing test – to judge, whether the "Avatar" appears to be more likely a computer controlled "robot" or actually something representing a real human being remotely. Can we perceive "human qualities" even when transporting them through such a restricted channel of information?

Send Me A Sound
The piece is a critical study of networked performance in the field of the art making exploring what kind of communication strategies can be applied to defeat the deficit caused by the fact the performers are not in the same place.
As researchers focusing on the ecological approach to social interaction show new technologies seldom simply support old working practices with additional efficiency or flexibility. Instead they tend to undermine existing practices and to demand new ones. While new technology usually extends the ability to perform exisiting tasks, it might limit some aspects of the usual activities.
The LaserAvatar setup creates a possibility for two dancers situated in two different rooms to interact with each other visualizing and sonifying their gestures with a help of laser beams. The invisible dancer-partner is present in the room in form of a poetic avatar, an audiovisual metaphor. The limitation of the visual information calls for added means of communication. "Send Me A Sounds" tries to revive some old methods like speech or fairytale-like dynamic audiovisual synchronicities mixed with humour to recreate the "human" link between the performers.


 


Szerelmi rapszódia

2011-ben ünnepli a világ az egyik "legeurópaibb" magyar zeneszerző, Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulóját, ennek kapcsán szeretném én is egy sajátos, különleges, ha úgy tetszik, formabontó alkotással megidézni a művész alakját, munkásságát. Liszt a tizenkilencedik századi romantikus zenei élet legsokoldalúbb irányító egyénisége, a kor egyik szellemi vezére, és minden idők legnagyobb zongoraművésze volt, emellett az akkori kortárs zene ihletett népszerűsítője, tolmácsolója, aki maga is számos új zenei forma megalkotásával gazdagította a zeneirodalmat, kései művei pedig már egyenesen Bartók felé mutatnak. Ezt az újító, szenvedélyesen kereső, minden különleges hatásra fogékony és mindenből építkező szellemiséget szeretném megragadni az alkotásban a zene nyelvén. A tervezett darab a Szerelmi rapszódia címét viseli, mivel zenei anyagát, "gerincét" Liszt Magyar Rapszódiák és Szerelmi álmok című műve adja. A darab fő szervező elve a liszti zene lesz, de a kötött, leírt, klasszikus zenei formába innovatív, kortárs zenei megoldások, napjaink elektronikus zenei eszközei és improvizációs technikák is beleépülnek, ezt tükrözi és követi majd a színpadi mozgás és formanyelv. A megvalósítás a liszti zene minden jelentős aspektusát igyekszik megragadni, megjeleníteni és valóban kortársivá tenni, valódi dialógust formálni a tizenkilencedik századi progresszív zene a kortárs jazz és az elektronikus zene között. A darab többféle jazz és improvizációs technikát, valamint lézerhárfát a legújabb virtuális analóg, illetve fizikai modellezésü hangszerek adottságait használná, a továbbgondolás és a kísérletezés jegyében, de mindig az eredeti klasszikus anyag szelleméhez hűen. Szeretném általa a fiatalokhoz közelíteni a tőlük sokszor távol álló, unalmasnak, megmerevedett hagyománynak érzett klasszikus zenét, megismertetve annak végtelen interpretációs és asszociációs jelenségeit, közösen gondolkodni zenéről, táncról, színházról.

Előadások

2010. október 16. Móricz Zsigmond Színház (Táncfarsang - Nyíregyháza)
2011. március 22. Cseh Tamás Terem, Bárka Színház
2011. május 27. Retro Színház, Várpalota (A Tánc Fesztiválja 2011, Veszprém)
2011. június 18. Fénnyel komponálva - Fényünnep a Dobó téren

Táncolják:
Ladányi Andrea, Bajári Levente, Kovács Martina

Zene:
Liszt Ferenc, Borlai Gergő, Szigetvári Andrea (Magyar Computerzenei Alapítvány)

Közreműködik:
Multimédia Lézer

Dobon közre működik:
Borlai Gergő

Stylist:
Lakatos Márk




Szigetvári Andrea
Aliquots & Aliquants

interaktív mű tánc-zenészre, lézer-fényhárfára és élő elektronikára
(aliquot: maradék nélkül osztható rész; aliquant: maradék nélkül nem osztható)


bemutató Szigetvári Andrea DLA doktori hangversenyén a TRAFÓ-ban

Jól ismert jelenség, hogy amikor egy hangmagasságot hallunk, több szinuszhullám különböző frekvencián történő együttes rezgését érzékeljük. A hang összeolvadása, az összetevők fúziója nem mindig következik be. A szinuszhullám-akkordok csak akkor okoznak kisimult hangmagasságérzetet, ha az összetevők frekvenciái egész számú többszörösei egymásnak, viszonylag közel állnak egymáshoz, nincs kiugró különbség hangosságaik között, és dinamikai lefolyásuk hasonló. Amennyiben a fenti feltételek nem teljesülnek, fülünk (agyunk) más-más megfejtést ad a hullámjelenségekre. Ha az összetevők nincsenek túl nagy számban, és elég távol állnak egymástól, tudatunk szétválasztja a hang alkotórészeit, ezáltal különálló hangmagasságként kezdjük hallani az egyes szinuszhullámokat. Amennyiben az összetevők frekvenciái között kicsi a különbség, lebegések, disszonáns súrlódások keletkeznek. Végtelen számú, egymáshoz közelálló összetevők esetén zajt hallunk.

Ladányi Andrea és a lézer-hárfa

A matematikai rendszernek ez a fajta érzékelése, a mennyiségi átrendeződés érzékelési minőséggé válása mindig csodálattal töltött el. A színezett hangmagasságok, a szinuszakkordok és a zajok közötti átmeneti területek végtelen variációi hatalmas zenei potenciállal bírnak. Az "Aliquots & Aliquants" ebben a hangszíntérben navigál. A lézersugarak hol felharmonikus hárfaként, hol pedig zajkeltő húrokként viselkednek. A tánc-zenész előre komponált és irányított improvizációs szakaszokat interpretál mozdulataival. A lézersugarak animált mozgásokkal követik, illetve irányítják a zenei folyamatot.

Aliquots & Aliquants

Előadják:
Ladányi Andrea - tánc-zene
Szigetvári Andrea - élő elektronika

Kalcsú Attila, Wieser János - lézertechnika
Kerestes Szabolcs - számítógépes zenei asszisztens


Ladányi Andrea

A Magyar Táncművészeti Főiskolán végzett.
1981-86-ig a Markó Iván vezette Győri Balett szólótáncosa.
1986-89-ig balettet, modern és jazztáncot tanul Torontóban, New Yorkban, Los Angelesben.
1989-91-ig a Helsinki City Theatre szólótáncosa, majd 1992-ig a Finn Nemzeti Opera szólótáncosa.
1995-ben megalakítja és vezeti a La dance company-t.
2002-ben kinevezik a Magyar Film- és Színházművészeti Egyetem Mozgástanszékének élére.
2005-ben ugyanott rendező/koreográfus szakon végez.

Munkásságával számos televíziós produkció foglalkozott, több filmben szerepelt Jancsó Miklós, Grünwalsky Ferenc, Böszörményi Zsuzsa, Koltai Lajos, Rábai Miklós, Markó Iván, Joe Davidov, Jorma Uotinen, Anna-Karina Kiviniemi, Tero Saarinen rendezők, koreográfusok irányításával.

Díjai:
Liszt Ferenc Díj (1985), Europa's (1995), Budapest Városának Művészeti Díja (1995), Legjobb Táncos - Veszprémi Összművészeti Fesztivál (1995), Legjobb Táncos - Győri Táncfesztivál (1996-1998), Budapesti Tavaszi Fesztivál - Éjféli Marathon No.5 - Mese - Legjobb Koreográfia, Legjobb Női Táncos (1999), Harangozó-díj (1999), a Veszprémi Összművészeti Fesztivál Különdíja (2000), a Veszprémi Összművészeti Fesztivál Fődíja (2001), Kritikusok Díja, Országos Színházi Találkozó (2001), A Legjobb Női Előadó - különdíj, 34. Filmfesztivál, Budapest (2002), Különdíj - Mediawave, Győr (2003), Philip Morris-díj (2003), A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze - állami kitűntetés (2004), POSZT: Legjobb női alakítás (Az öreg hölgy látogatása) (2008), Lábán-díj (BL) (2009)


Szigetvári Andrea

A varsói Fryderyk Chopin Zeneakadémián tanult zenei rendezést és elektroakusztikus zenét.

1987-1991-ig a MTA Zenetudományi Intézet "Kísérleti Zenetudomány" projektjének munkatársa, ahol az országban elsőként foglalkozik számítógépes hangszintézissel és interaktív MIDI-vezérléssel.

1989-ben Fulbright ösztöndíjjal folytatott tanulmányokat a Egyesült Államokban.

1990-ben létrehozta a Magyar Komputerzenei Alapítványt, melynek céljaként a kortárs zene magyarországi fejlesztését és népszerűsítését tűzte ki.

Az 1990-es évek elejétől fő szervezője volt a Nemzetközi Bartók Fesztivál zeneszerzés és számítógépes zene kurzusának.

1998-ban létrehozta a Making New Waves kortársművészeti fesztivált.

1995-től tanít zenei informatikát a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, 1996-tól pedig elektronikus zeneszerzést a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.

2001-ben a Bourgesi Elektroakuszikus Zenei Verseny két díját is elnyerte multimédia és "soundart" kategóriában.

2005-től tagja a European Bridges Ensemble hálózati zenét jótszó együttesnek.

2006-ban a karlsruhei ZKM rezidens zeneszerzője.

Tudományos és kreatív munkája a hangszín új zenében betöltött szerepére koncentrál.


Mindennapi csendjeim és zajongásaim

Az elődaás helyszíne

Szigetvári Andrea DLA doktori hangversenye 2013. május 26-án a Trafó-ban.
Trafó Kortárs Művészetek Háza (1094 Budapest, Liliom u. 41. )

Műsor:

1. Mindennapi csendjeim - „szalagdarab”

2. Jelzőhang szonatina - „szalagdarab”

I. Szerelemcset
II. Nyitás
III. Levélküldés
IV. www

3. CT - videora és élő elektronikára
---------
4. Rapszodikus torzulások az édes haza testén - hadd fájjon! - élő elektronika

Bye Alex álma az Eurovízíós Dalfesztivál döntője előtt. Vagy után.
A vak komondor dala - lányszöktető szerenád
Rezsicsökkentő-feedback induló
(A tételek szabad sorrendben értelmezhetőek)

5. Aliquots and Aliquants - lézerhárfára és tánc-zenészre